A megrendelő számára új személyes és családi címerként készült alkotás elsődleges heraldikai ihletforrása a Cuheai Mariș család történelmi címere, amelyhez a megrendelő apai ági származása kapcsolódik. Az új kompozíció megőrzi az ősi címer jellegzetes elrendezését, valamint az arany oroszlánokat és a sisakdíszben megjelenő oroszlánt, miközben ezeket az elemeket egy új heraldikai kompozícióban értelmezi újra.

A pajzs függőlegesen hasított, a bal oldali rész pedig további vízszintes osztással három mezőt alkot. Az első mezőben a Mariș család címerének eredeti Árpád-sávjai négy ezüst hullámos pólyaként jelennek meg kék mezőben, a folyóvíz képét idézve. Ezt az elemet egyaránt ihlette Máramaros egykori vármegyéjének történelmi címere, valamint a Slatina név, amely sós vizekhez és ásványvízforrásokhoz kapcsolódik. A másik két mezőben egy-egy arany oroszlán látható, jobbjában kardot tartva, megőrizve ezzel a Mariș család címerének legfontosabb heraldikai motívumát. Ugyanez az oroszlán jelenik meg a sisakdíszben is.

A heraldikai együttest gazdagon festett virágos keret övezi, amely a megrendelő családi eredetéhez kapcsolódó, Máramaroshoz és Bánsághoz kötődő virágokat foglal magába. Az orgona (Syringa vulgaris) Bánságot idézi, míg a gyepűrózsa (Rosa canina) Máramaros dombvidéki tájaira és természetes környezetére utal. A virágos keret így egyesíti a két földrajzi kötődést, miközben díszítő keretet biztosít a heraldikai kompozíció számára.

Az így létrejött címer a származást és a személyes identitást egy új heraldikai nyelvben egyesíti. A történelmi Mariș-címer reprodukálása helyett annak lényegi vizuális emlékezetét őrzi meg, miközben a megrendelő saját eredetéhez és identitásához kapcsolódó elemekkel egészíti ki.

A címer először ceruzarajzként készült, majd kézzel fekete tintás linerrel került kihúzásra, végül pedig gouache- és akrilfestékkel lett kifestve. A mű teljes egészében kézzel készült, ötvözve a hagyományos heraldikai festészetet a gazdagon részletezett dekoratív kerettel.